Simán kijutottam a felszínre. Már megint a szokásos kultúrsokkos érzés kerülget. Nem a szokatlanság okoz problémát, csak ugyanazt más nézőpontból látom, más az élmény. A színek telítettebbek, ó a fekete milyen mély! Az ízek extázisba hoznak, nyelvem hegyén fülledt odaadással bizseregnek a fűszerek. Hátrány, hogy így a kellemetlen dolgok is jobban irritálnak. A benzinszagtól tüsszögök, az ételszínezék vagy a tartósítószer köhögésre ingerel.

A szavak és gesztusok mennyi mindent elárulnak az emberekről! De vigyáznom kell, mert hiába látok át a testeken, áthatolni nem tudok rajtuk. Óvatosan kell beszélnem, mert nem biztos, hogy a másik ember ugyanazt érti rajta, mint én. Szóval minden szokatlan, új oldaláról mutatkozik. Ettől bizonytalanabb vagyok. Igyekszem visszahúzódni, míg kitapasztalok mindent, úgyhogy most nem vagyok az a régi laza arc a kerületből. :-) Vannak, akik éreznek vagy kiszagolnak rajtam valamit és erősen, szinte agresszíven közelednek. Egy határon túl viszont megszűnik az ostrom, talán zavartságom rázza le őket. Vagy nem is tudom…

Így aztán idefent is szabadon vagyok a semmiben. Nem függök, nem állok, nem zuhanok. Se alattam, se fölöttem vagy körülöttem nincsen semmi. Levitáció. Csodás, meleg, boldog érzés a szívemben,… és nyugalom… Közben zajlik a valóság, rezeg körülöttem az élet: jövök-megyek-dolgozok, eszek-iszok-szeretkezek… Minden esemény, mint képernyőre vetített bábjáték zajlik előttem. Vannak érzelmeim, de nem húznak el magukkal, mint annak előtte. Jönnek-mennek, lezajlanak. Izgulok – aztán elmúlik. Éhes leszek – aztán elmúlik. Érzek kellemest vagy kellemetlent, régi emlékek jönnek, érzem a szeretet melegét, fölbaszom az agyam valamin és csapkodok – minden elmúlik és aztán ott maradok egymagam.

Akkor minek gyűlölni és minek szeretni? Minek élünk? Minek az egész? Hova kerültem? Mit tettem magammal? Kérjek segítséget? Ugyan, ki értene meg? Teljesen egykedvű vagyok, miközben betölt a boldogság – ez tiszta őrültség! De ki az őrült? És ha bezárnak, ki lesz attól szabad? Ők tőlem, vagy én tőlük? :-)

Kialakuló bekattanásom oka, hogy hiába vannak csodás érzéseim, nem tudom megosztani senkivel, nem értik. Próbáltam, de mintha a falnak mondanám, lepereg. Jobb esetben megkérdik, hogy maradt-e még nálam abból a cuccból amit az előbb szívtam. :-)

Idegennek érzem magam idefent.