Legényélet

Egyik éjjel hiányérzetem támadt. Valamit odaát hagytam, de mit is? Sokszor megesik, hogy egy erős inger kiüti a fejemből az eredeti tervet. Néha úgy jár az egyszerű fogyasztó a bevásárlóközpontban, hogy csak kenyérért megy be, a végén meg akciós mosóporokkal és kerti…

Ez most egy rendkívüli poszt. Mikor külföldről hazafelé tartva átlépem a határt, mindig meleget érzek a szívem környékén. Ugyanez történik, ha megérzem a Duna illatát, ha feltárul előttem a hortobágyi rónaság, vagy megérinti bőröm a Mecsekoldal első tavaszi melege. 1956…

Mostanában a határszakaszt járom. Nem telt bele sok idő, más utasokkal is találkoztam. Tök megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül. Itt mindenki elég fura szerzet, de lehet beszélgetni, élményeket mesélni, tapasztalatot cserélni. Kiderült, hogy van kényelmesebb módja is az átugrásnak:…

Kissrác koromban mindig áhítattal lassítottam a lépéseimen, mikor az újvárosi dunai sétányra állított szoborcsoporthoz értem. Mögötte csak az eget lehet látni, mintha onnan kezdődne a világ vége. Aztán megyek tovább és kisvártatva a horizont alján felbukik az Alföld hatalmas…

Fürdőbe mentem egy napra a barátaimmal. Az úton, ahogy a tájat bámultam, újra eszembe jutott a gyerekkorom. A Kiskunság szikes pusztáin haladtunk át, itt töltöttem a nyaraim. Szép lassan adtam át magam az emlékképek sodrásának. Elszakadtam a mindennapi feladatok és ötletek…

Simán kijutottam a felszínre. Már megint a szokásos kultúrsokkos érzés kerülget. Nem a szokatlanság okoz problémát, csak ugyanazt más nézőpontból látom, más az élmény. A színek telítettebbek, ó a fekete milyen mély! Az ízek extázisba hoznak, nyelvem hegyén fülledt…