Tegnap este újra ismerős rezgéseket élesztett bennem Kiss Erzsi és a Panchan zenei formáció. Nagyon hasonlókat ahhoz, amit Shaolin-faluban éltem meg tavaly egy közös lélekzenélés alkalmával. A hullámhossz ugyanaz, csak a mód és a hangulat más-más.
Kiss Erzsiék profin színpadra hozták azt, amire korábban táltosemberünk segítségével rácsodálkoztam: ősi, törzsi, Bábel előtti nyelveken hallatszó dallamok, susogások, rezegtetések. A külső természet, a belső világunk hangjai, élőhelyek és közösségek ritmusai, rítusai. A primitívnek mondott, végtelenül egyszerűnek hallatszó zenéből áradó hihetetlen összetettség, érzékenység. Szóval minden jazzista állat folyathatta a nyálát :-)
A shaolinos kalandban ugyanezt a zenét éltem meg, csak egész másképp. Közös meditációra, elmélyült, improvizatív zenélésre hívtak. Erdő mélyén, falu szélén valahol a Pilisben. Itt nem voltak kottafejűek, profik még úgy se.
Csak mi, meg a zenénk.
A tatami közepén mindenféle fura, kevésbé ismerős keleti hangszer, "zajkeltő eszköz". Füstölők, gyertyák, régi énekek, lélegzés-elmélyülés, csend, csendülés, sodrás, összehangolódás, összeható és szétterülő erők, végtelen terek, szűk sikátorok, kántálás, sikolyok, mormolás, sziszegés, óm, kiáltás, bokacsapás, elengedés, szorítás, lebegés, szárnyalás, ugrálás, pörgetés, hörgés, kifordulás-befordulás, a Földanya csókja, csengés-bongás, sötét, újrakezdés, extatikus oldás, lelki megtermékenyülés, nő vagyok, férfi vagyok, gyerek vagyok, minden vagyok, semmi vagyok, örök vagyok, pillanat vagyok, tűz, levegő, föld, víz, fa vagyok, szerelem, gyűlölet, megértés, odavágás, kibékülés, simítás, sima és puha minden, aztán széjjelvág mint háborgó hajót a tengeri szikla... végül csend-hepiend :-)
Szeretem az ösztöneimet szemlélni. Jó voltál Kiss Erzsi, köszi Táltosember!
Utolsó kommentek