Mostanában nehéz idők járnak az élet napos oldalán békésen sörözgető legényekre. Gondolok itt a női emancipuncipáció előrehaladására a lenini úton, az osztályharcra, mely a férfiak és nők viszonyát mára hadiállapottá változtatta. Én speciel totál összezavarodom ettől a témától, rosszakat vagy bizarr furcsaságokat álmodom és idegen városok utcáit járva legényhez méltatlan kalandokba keverem magam :-) Így csapódtam egy bizonyosan bohém, ámde bizonytalan nemi identitású egyénekből verbuválódott alkalmi társaságba. Ha a nők hülyék és nem barátkoznak velünk, akkor barátkozunk mi egymással. Ők is azzal jönnek, hogy egy férfi sose érti őket meg úgy mint egy nő. Abba persze nem gondolnak bele, hogy ez fordítva is így van. :-)

 

Szóval Olivérrel férfiasan hol máshol, mint egy autós fórumon futottam össze. Véres vitát pörgettünk arról, hogy a Volvo vagy a Saab képviseli-e jobban a svéd életérzést. A vita hevében a „gyere ki a hóra, szétütöm a pofikádat” kijelentést a „lesörözlek a Szimplában” követte, ami elég nagy truváj volt ahhoz, hogy ismét nyakamba vegyem kishazánk galambszaros nagyvárosát és revánsot vegyek a kihívón.

 

A sörözés sajnos nem sikerült valami fényesen és ezúttal a Saab nyert, ám a hangulat csak ezután hágott a tetőfokára. Olivérről kiderült, hogy egyébként Olívia, transznevén pedig Liv és még nálam is jobban szokta bosszantani a nyárspolgárokat. A csávó egy külön esettanulmány :-) Öltözködésében és viselkedésében keverednek a metroszexuális és transszexuális jegyek: padlizsánszínű cowboycsizma, rémisztően szűk farmer plusz izompóló kombó, pornósztár napszemó és David Bowie frizura. De a többi srác se marad el: púder, pillakiemelés, gyöngyházas körömlakk – ja, ezeket ráadásul csak később vettem észre! Jesszus, hova kerültem én? De énekeltük a „Ja woll, ja woll, Ich liebe alcohol” refrénű nótát, folytattuk a fórumon kezdett véresszájú beszólogatást, egymásra licitálva a többiekkel, s mindenhova benéztünk, ahol sok embert láttunk meghitten egy kupacban. Körbetáncoltunk egy szerelmespárt, ordibáltuk, hogy: „Hogy készíted a nyárspolgárt? Nyársra tűzöm a kispolgárt!” és közben erőteljes csipőmozgással jeleztük ennek másodlagos jelentését.

 

Aztán most jön amibe nem kellett volna kezdenem, de innentől már történelem: a „Hogy kell a pinát felizgatni és lelohasztani 10 másodperc alatt” c. játék. Kiszúrok egy csajt aki szembejön és kezdődik a szemezés, de közben Liv megfogja a seggem, vagy belecsókol a nyakamba, stb. A többiek mögöttünk jöttek és iszonyú jót szórakoztak a lelohasztott csajok arckifejezésein. Viszont a játék kezdett eldurvulni és valahol kódolva volt, hogy ennek sírás lesz a vége.

 

Az is lett. Egyre jobban összekeveredtünk, együtt aludtunk el és reggel olyan simogatásra ébredtem, amilyet nőtől tényleg nem kaptam még. De ami neki egyértelmű volt, az bennem kétértelmű. Egy hónapja eláraszt a közöny belülről. Nem érzek semmit senki iránt. Kisöprődik belőlem a szenvedély, hideg vagyok mint a jég. És most itt van valaki, aki érti a mókát, egy húron pendülünk, mondhatni tökéletes partner, egyetlen aprócska dolgot kivéve, hogy a pisztolyát a zsebében felejtette :-) Csupán ennyi. Felmelegített, de lényegében nem vagyok meleg. Felizgatott, de hosszabb távon nem bírnám. És még sok „de”... Sírással végződött ez a rövid barátság. Nem először jártam így.

 

A fiúkkal nem megy, így hát be kell érnem a lányokkal... :-)