Most hallotam egy kifejezést arra, aki a lelki megismerés útját járja: pszichonauta :-) Egyre inkább kikristályosodik, hogy nekem a legényélet a megújulást és az útkeresést jelenti. Ez amolyan szimbolikus férfidimenzió a női galaxisok között, lelki szauna purgatóriummal és tisztítótűzzel, a végén vagina alakú csillagkapuval. :-) A dimenzióugrás nagy tortúrával jár: atomjaimra bomlok az egyik oldalon és egésszé épülök újra a másikon. De nem teljesen az jön ki a végén, ami bement: a tisztítómechanizmusok és frissítések mindig egy jobb verziót dobnak piacra :-) Kamaszkoromban írtam egy verset erről:

Az élet érzése

Körül, belül
egó-legóm
darabjai,

kívül, bévül
búval bővül
bűvköröm.

Ím, már nem érted,
immár nem érzed
szerelmed,

ön-szeretetem kettőse (sajna),
a balga balta darabolta,
a szíven meg elfeslett
felfestett árnyékképek
ragyája ragyog.

Csókot intek
önmagamba,
hitet öntök,
tudatot formálok,
és embert kovácsolok belőle.

Nagyszerű ez az új találmány!
Él holnapig talán,
aztán elalél,
aztán...

Eléggé dekadens, de egy 16 éves kölyöktől mit vátok? :-) A lényeg akkor is benne van. Átmeneti korszakban nőttem föl, ahol az addigi alapértékeket újak váltották. 14 évesen ott voltam Nagy Imréék újratemetésén, ahová nagyanyám azzal a jótanáccsal küldött, hogy ha lőnek, rögtön vágódjak hasra. Rá egy hónapra már világútlevéllel a zsebemben jártam Európát. :-) Összeomlott egy sziklaszilárdnak hitt rendszer, ami maga alá temetett egy csomó sziklaszilárdnak hitt férfit. De amint átlógtunk nyugatra, azt láttuk, hogy ott is kurvanagy problémák vannak a maffiától a környezetszennyezésig. Így omlott össze bennünk az amerikai álom és maga alá temette a szigorúan kemény macsó Marlboro Mant. Ettől fogva már teljesen más lett a férfiideál. (Na nem a feministák miatt, akik átgázoltak szegény politikailag inkorrekt Marlboro Man hulláján és a még parázsló csikket is kiverték a fogai közül, nem...) Csak azt láttuk hogy mindenütt szar, minden szétmegy, annyira, hogy az már cool. Elkezdtünk Depeche Mode-ot és Cure-t hallgatni, kibaszottul nagy fekete bőrkabátban jártunk sötét tekintettel, kőkemény gruftik lettünk, temetői keresztnek támaszkodva szívtuk el az első holland import dzsoját és a templomkertben veszítettük el a szüzességünket. Ezek voltak a formaságok, így tudtuk feldolgozni a körülöttünk átalakuló világ káoszát. A sziklakemény, megingathatatlan szocialista/kapitalista embertípust porrá zúzták a változások, a jövő a higanylaza csávóké lett, vagy valami másé...

Az új férfi erejének a lényege szerintem a kérdezés, a kíváncsiság, a kételkedés - olyan értékek, amik korábban szégyenletesek voltak. Nem a válaszokat keresem, hanem újabb és újabb kérdésekkel török utat a káoszba, vállalva a bizonytalanságot, elismerve hogy eltévedtem. Devalon, az öreg feketeláb indián azt mondta nekem: "Aki útra kel, biztos lehet benne, hogy el fog tévedni. Ott kezdődik a tanítás, ahol elfogadjuk, hogy összezavarodtunk." Aha. Mifelénk azt mondják erre, hogy minél mélyebbre nyúlsz le a szarosbödönbe, annál szarosabb leszel :-) De az indiánnak igaza lett. Mindenféle lelki- és meditációs gyakorlatokon, terápiákon próbáltam válaszokat találni a kérdéseimre, ám ha egy kérdést bedobtam, száz lett belőle! :-) Nem voltak haszontalanok ezek a gyakorlatok! Néhány hét vagy hónap után "lefőtt a kávé" a lelkemben: válasz helyett "megoldódott" a probléma, sokszor nem is csak az, amelyikre rákérdeztem.

Amikor nagyon elveszettnek éreztem magam, találtam két klassz idézetet:

"Ez az egyszerű igazság: ha élünk, úgy érezzük, eltévedtünk. Aki ezt elfogadja, már kezd is magára találni, kezd szilárd talajt érezni a lába alatt. Mint a hajótörött, ösztönösen körülnéz, hogy belekapaszkodhat-e valamibe; és ez a tragikus, könyörtelen pillantása - mely teljesen őszinte, mivel üdvözüléséről van szó - rendet teremt élete káoszában. Egyedül ezek az igazi gondolatok: a hajótörött gondolatai. Minden más csak retorika, pózolás, bohózat."  (Kirkegaard naplója)

"Legyen türelmes mindazzal, ami nem oldódott meg a szívében, és próbálja meg úgy szeretni a kérdéseket, mint a kulcsra zárt szobákat vagy az ismeretlen nyelven írt könyveket. Ne most keresse a válaszokat, élje meg a kérdéseket!"  (Rilke a szerelemről és egyéb nehézségekről)