Az Amerikai szépség c. film befejező sorai illenek ide:
…Azt hiszem igen dühös lehetnék amiatt, ami velem történt. De nehéz dühösnek lenni, amikor oly sok szépség van a világban. Néha azt érzem, hogy egyszerre látom mindet és túl sok. A szívem felduzzad, mint egy léggömb és majd szétrobban. Aztán eszembe jut, hogy ellazuljak és ne próbáljak meg belekapaszkodni. Aztán esőként rámhullik az egész és nem érzek mást, csak hálát hülye kis életem minden egyes percéért…
Nos, a saját verziómnak is megvan a szépsége – a maga módján. :-)
A szétdarabolódást alaposan megtapasztaltam, egészen az atomi szintig. A mutáns ringyó csak a meló egy részét végezte. Utána jött még egy csomó démon, zöldszemű sakálok és sötétlakók, ufonauták, Bóbita tündér gigantikus szoknyája, majd Kapanyányi Monyók, a Kéklő Táj és Kossuth Zsuzsa szobra, akik egymás utánjában föllefetyelték, amit a másikak kiürítettek magukból.
Végül az árnyékvilág mélyén egyedül maradtam, test nélkül, átlényegülve. Elillantak a színes képek. Nincs már a közelben senki, se démon, se farkas, csak néhány kósza denevér. Körülöttem szürke homály, ködös és nyálkás mocsárvilág. Tisztára olyan, mint Yoda mester bolygója.
A férfi ősforrás partján időzök. Vize üvegtiszta, mint a gleccserolvadék és egészen friss ondóillata van, akár a nyári zápornak. A víztükörbe nézek és egy barbár vadállat néz vissza rám. Ismét odanézek és gyermekarcot mutat a víz. Mindkettő én vagyok. Értem már. Folynak a könnyeim. Sírok gyászomban, sírok örömömben. Michelangelo: Ádám teremtése c. képe jut eszembe utoljára, aztán a könnyek teljesen kiürítik az elmém. Nem kell semmi, csak üresség az egybeolvadáshoz. Lassan összeérünk a forrással. Egy pillantás alatt elkeveredik a sós az édessel, s eggyé válunk teljesen.
…
Az eggyéválás életem egyik legfontosabb eseménye a születésem után. Kipontoztam a helyét, mert nem tudom leírni. Annyira személyes és szent, mint a szeretet: nincs rá kifejezésmód. Remélem, még sokaknak megadatik!
A fölfelé vezető út már egyszerűbb lesz. Kaptam két útitársat: gyermeki és vadállati tükörképemet. Szívembe kötve már nem veszítem el őket. Majd elválik, mit kezdek velük odafönt…
Utolsó kommentek