A minap komplett menüt kaptam egyik kedves kolléganőmtől: halászlé, sült hal - a kedvenceim. Nagyon ízlett, de maradt bennem egy keserű érzés ami napok múlva sem hagyott békén. Az ő szemlélete szerint a férfiak egyedül képtelenek elérni azt az életminőséget amire nővel párban képesek (döntően a nőnek hála). Azért látja így, mert laza, hóbortos férje mellett valóban ő szervezi a családot. A köztudatban masszívan tartja magát az a feltevés, hogy

az egyedülálló férfiak előbb halnak meg mint a házasok.

Fő érv az állandó versenyhelyzet miatti stressz (ti. a nőstényekért folyatatott állandó harc felőrli a szervezetet és a lelket). Nos, utánanéztem és csak bizonyos feltételek esetén igaz a feltevés. Pl. a boldogtalan házasság inkább csökkenti az életesélyeket. Itt egy cikk és még egy.

Véleményem szerint a köztudatban fennmaradt elmélet egy nősoviniszta baromság. A férfiakra úgy tekint mint agymosott konzumidióta zombik csordájára, akik folyamatos darwini túlélőháborút vívnak az istennők kegyeiért. De tudjuk: a lányok nem angyalok és a srácok se zombik. Emberek vagyunk mindnyájan. A nemek háborújában és a fogyasztási versenyben elveszítettük valódi egyéniségünket. Megfelelési vágyból virtuális imázs-páncélzatot formáltunk.

Ma már nem az a lényeg, ki vagy, hanem hogy kinek látszol.

Gyerekkorunktól viseljük a burkot, amit a tévé/internet, az iskolai közösség, a bevásárlóközpont tukmál ránk. Azt hisszük megvéd bennünket, miközben levegőt se tudunk venni tőle. Hát vegyük le és mondjuk, kiáltsuk, üvöltsük hogy nem, NEM, ELÉG VOLT!

Lélegezni akarok, Bébi! A te állati illatod akarom beszívni és nem az ótvar parfümöt amiből világcégek gazdagszanak. Vedd le a menő napszemüveged, hadd nézzek mélyen a csodás szemeidbe. Nem vacakolok divatos ruhád csatjaival, inkább letépem rólad. Rohadtul nem érdekel hol és mennyiért vetted, nem érdekel a munkahelyi előmeneteled, nem érdekel hogy milyen helyekre jársz és kiket ismersz, szarok rá hol nyaraltál és mi a kedvenc kajád, letojom hány férfival voltál és hogy hűséges vagy-e egyáltalán, teszek a fogyókúrádra, a push-up melltartódra, a kocsidra, a jógatanfolyamodra, a nyelvtudásodra és az életcéljaidra... Nekem TE kellesz... nem egy reklámbaba amit a tévében láttam. Nem fogom megkeresni a rádkövesedett karakterpáncél zárjaiba való kulcsokat... Pucéran kellesz ahogy az anyád szült: véresen, lucskosan, izzadtan...!