Legényélet

Mostanában egyre többet tudok meg ősapáimról. Nem volt egyszerű sorsuk - a XX. században kinek lett volna? Az egész század egy nagy elfojtás volt.

Anyai nagyapámék vagyonát elkobozták, majd az egész famíliát vagonba rakták és a Csallóközből Magyarországra telepítették úgy 60 éve. A Nagy Testvér ezután árgus szemekkel figyelte, mint politikailag megbízhatatlant. Összevissza költöztették a családot és még ki tudja, mivel zaklatta az ÁVH - ám ő nem tört meg. Nem tudom, hogy halt meg, nagymamám nem beszél róla, illetve képtelen vagyok elhinni, hogy tüdőgyulladás végzett vele fiatalon.

Apai nagyapám szintén korán halt. Szorgalmas sváb férfi volt metszően kék szemekkel. Fess és művelt kántortanító egy kunsági faluban. Mindenki megdöbbenésére egy 16 éves cselédlányt vett feleségül, aki rajongva szerette őt. Szorgalmával és szinte már kényszeres sokoldalúságával sokszor túljárt a Rendszer eszén az öreg. Elképesztő, mi mindenre megtanította a gyerekeit. Követelt is tőlük rendesen: a legenda szerint amikor apámék hamisan játszottak a zongorán, berontott villogó szemekkel, kisfejszével a kezében és rájuk rivallt: "ha nem gyakoroltok rendesen, fölaprítom tüzifának!"

Dédapám pedig szorgalmas gazdálkodó volt. Olyan, aki a jég hátán is megél, vagyis hát tudja, mit ád a Jóisten a mezőn. Zárkózott, hirtelen haragú. Forró nyári vasárnapon kalapját szemébe húzva, bagót rágva pihen a recsegős nádfotőjben. Makkegészségesen, véletlen balesetben halt meg, mikor a szénát rendezgette a szekér tetején. A lova megijedt valamitől és kirántotta alóla a kocsit. 91 évet élt. Soha nem káromkodott, de ha nagyon mérges volt, csúnyán megverte a lovát. Embert nem ütött, helyette inkább fütyörészett. Az egész család jól behúzta a nyakát, ha a dédapó fütyörészni kezdett.

Anyai ágon dédapám nem ismertem, az ő halála is titokzatos. Fogalmam sincs, hogy jut odáig egy közmegbecsült református presbiter 70 évesen, hogy felballag a padlásra és felköti magát.

Édesanyám testvére és unokatestvére pedig a lassú önpusztítást választották. Előbbi folyamatos ivással és a mellé szedett gyógyszerekkel totál szétütötte a testét. Utóbbi pedig néhány év alatt úgy felfújódott, hogy nem bírta a szíve. Családos, elvált emberek voltak.

Elméletileg a sort én folytatnám, de már nincs kedvem hozzá. Kedves ősapáim! Megadom nektek a tiszteletet, hiszen vér vagyok a véretekből. Sorsotokat nem vállalom át, inkább élem a saját életem.

Egyébként meg mindenki menjen Hellinger-terápiára, avagy családállításra! Nagyon tuti! :-)