Legényélet

Egy szép tejútfényes napfogyatkozáskor az ufófalvi általános szabadegyetem szülői munkaközösségének vezetősége elment az Intergalaktikus Lakberendező Iroda ügyfélszolgálatára, mert már tele volt az ivarszervük a hülye felsős ufófiókáik csínytevéseivel. A srácok nagyon szerettek volna egy űrdeszkapályát, de sehol a kibaszott Alfa-Centauriban nem volt már szabad telek egy ilyen létesítménynek. Persze volt, de ki akar a szomszédjában rajcsúrozó, füvező, fityma- és űrdeszkalapcsattogtató tiniket hallgatni?

Az iroda illetékes tisztviselőjének megesett a szíve rajtuk, ő is deszkázott anno. Talált egy gazdátlan telket a galaxis peremén, ott senkit nem zavarnak majd a suhancok. A projektet lepasszolta a kiviteli osztályon valami vén alkesz fószernak, aki már csak a nyugdíjára várt. A csávót úgy hívták: Isten.

Először nagyot sercintett az öreg a csillagporba, má megin' ki akar vele baszni valaki a Terv-ről, hogy elküldik a Rák-ba golyózni. De húzott egy slukkot a jóféle, részecskegyorsítóban érlelt chilipálinkájából és máris pozitívabban látta a világot. Letöltötte a srácok pályájának doksiját, majd lebattyogott a mélygarázsban dekkoló viharvert űrsiklójához.

Szó sem volt ősrobbanásról, meg táguló világegyetemről, ne vicceljen már a tudós társaság, kérem! Ez az öreg csak ZS-kategóriás alvállalkozója volt egy csőd szélén álló építőipari vállalkozásnak. Robbanást meg tágulást már jó ideje csak űrpornóban látott. Nem szarozott, hét napja volt a nyugdíjig, ezalatt el akart készülni az egésszel, úgyhogy innen-onnan kispórolta az anyagot, nagyolt, meg persze közben ivott, mint a kefekötő. Délidőben lekuporodott egy tejútszéli fa alá, aztán alkonyatkor már teljesen máshonnan folytatta a munkát. Így fordulhatott elő, hogy az egyik bolygó körül gyűrű alakban egy csomó törmeléket hagyott. De Norvégia partvonala se józan állapotban készült, az tuti.

Lényeg a lényeg, még így is maradt pár nap. Az öreg elbíbelődött az egyik kis bolygóval. Demo-célokra mindig kellett pingálni a végén valami életteli enteriőrt egy logóval, meg a gyári számmal. Katalógusból kirakott egy szénalapú makulatúrát a hozzá tartozó anim-gifekkel. Kicsit túladagolta a hidrogént meg a zoxigént, de azért pofás kis cucc lett. Közben ahogy a katalógust forgatta, talált benn pár csiricsáré baromságot, elkezdett velük játszani, mint egy nagy gyerek. De milyen jópofa kis báb jött ki belőle, ha'!

- Na, tegyünk neki tápegységet, meg valami lelket öntsünk beléje aszt' hadd járkáljon! - mormogta maga elé szórakozottan. Azzal rögtön megformázta a tudatát is, a telefonjáról felinstallálta rá a Perpetuum Mobile Light op. rendszert, az még elfut egy ilyen kis jószágon.

- Itt hagyom a gecibe a kis deszkás pöcsfejeknek játszani. Megtanítok neki pár trükköt, aztán beállítom a kiskertbe - morfondírozott

Szóval az öreg jókedvében teremtette a FÉRFIT. Az megállta a helyét, nem fagyott le. A paradicsomi kiskert is egész faszályos lett, minden megvolt benne, amitől örök időkig működőképes marad a férfi aksija.

- Na, kisöreg, mindened megvan, egyedül vagy, nem baszogat senki, így majd boldog leszel! De azért rakok ide egy másikat is belőled, hogy a srácok össze ne vesszenek rajtad. - Ezzel elkezdett formálni egy másik szerzetet is. Kiklónozta az oldalbordájából, ezzel megspórolt egy csomó bíbelődést.

Hirtelen megcsörrent az öreg Isten telefonja:

- Hé, hol a lóködben keveregsz már, lejárt a munkaidő! Tőccsed ki a munkalapokat, mer' holnap átveszik! - reccsent rá valaki a szervizből

- Húúbazz, rohannom kell. Hát, ez a másik már majdnem kész, de jólesz így is a kis parasztoknak...

Ezzel begyújtotta a hajtóművet és elviharzott.

A másik bábu ott hevert félkészen. A kótyagos vén faszkalap észre se vette, hogy fordítva kötötte be az áramkört, az ivarszervekről nem is beszélve. Az illesztések hevenyészetten elálltak egymástól, na és azok a sorják?! Csomó intelligens segédprogram kibontatlanul maradt a telepítőben: többek között a fél vírusvédelem, a bizalomoptimalizátor, a hisztimentesítő defragmentátor, az automatikus frissítés, a navigációs ZIP-fájl és az erőforrás-gazdálkodás. Szóval ez a baba meglehetősen bétaverziósra sikeredett, de azért működött. Mi több, szaporodott a férfival, a későbbi állomány így valamelyest följavult. Jelenléte azonban hamar lemerítette a férfi telepeit, a hiányzó programrészek miatt pedig gyakorta kiakadtak a kommunikációs protokolljaik, végül beállt a kék halál.

Nagyjából így történt. Ja, és mit szóltak ehhez az űrdeszkás ufósuttyók? Olyan messze volt ez a pálya a törzshelyeiktől, hogy csak hébe-hóba jártak le. Pár öngyilkosjelölt emós kispöcs addig szórakozott, míg az aputól elcsórt siklóval beledrifteltek a sivatagba valami Roswell nevű helyen. Azóta lezárták a helyet, majd épül a helyébe gyorsforgalmi út.

Eddig tartott az én írói vénám. Folyatatás Douglas Adamsnél :-)