A minap, névnapomon felköszöntött anyai nagymamám. A jókívánságok utáni első kérdése ez volt:

- Aztán van már csajod?

Meglepő és mulatságos kérdés - jól elpoénkodtuk a dolgot. De a kérdésben ott volt az idő sürgető szava. Nem vagyok már pelyhedző állú suhanc, az tény. A családban ennyi idős korára már mindenkinek lett családja, vagy már elvált és lett másik. Megnéztem az osztály- és csoporttársaim reglapjait az iwiwen: barátnők, feleségek, gyerekek tömkelege... Én már megint kilógok.

Sürget az idő, rohan a világ, time is money, tikk-takk-tikk-takk... ááá... és mit csinálok én? Karmok helyett karmát növesztek :-) Testi-lelki egészséggel, belső világgal foglalkozok, gyakorlok, elmélyülök, meditálok, elvonulok az erdőbe, figyelem a légzésem, transzállapotokat élek meg... hova vezet mindez?!

A legerősebb érzésem, hogy ha nehéz is ez az út amit választottam, boldognak érzem magam. Rajta vagyok a jó ösvényen, felkészültem rá, minden erőm megvan, de az igazán rázós, feldolgozós-átváltozós szakasz még most jön. Nincs az a nő aki ezt kibírná velem, nem is várnám el senkitől.

Úgyhogy Nagyikám: egy ideig még biztos nem lesz csajom :-) Még ő is úton van, de majd találkozunk!