Megboldogult Józsi bá, utcánk nagy öregje a legváratlanabb helyzetekben mindig beszólt valami jópofa szófordulatot. Az élet nagy dolgaiban sem rejtette véka alá bölcsességét a maga joviális stílusában. A cím is tőle van, evvel próbáta rávenni vénlegény fiát, Jocót a házasodásra.

Jocó rendes gyerek, jómunkásember, sok baráttal. Már jó előre elgondolta ezt a házasodás dolgot, de jóféle leány csak nem akadt. Sebaj, ott voltak a haverok, iszogattak, poénkodtak, járták a falusi diszkókat, élték boldog legényéletüket. A többieknek lassan bekötötték a fejét, egymást segítve kalákában építették fel egymásnak a családi házakat. Jocónak még legényként összejött a szép házikó. Már nem modhatták rá hogy lúzer - úgy elkapta az éppen aktuális barátnőt, mint más a náthát.

Megtartották hát a hetedhét határra szóló lagzit és jöhettek a munkás hétköznapok. Megszülettek a gyerekek, jöttek az első konfliktusok, elcsattantak az első pofonok, üvöltöztek, csapkodtak, sírtak, piáltak egészen a válóperig. Jocó egyre keményebben folytatta az ivást és elköltözött otthonról. Az asszony a gyerekekkel egyedül maradt, míg az egyik ügyvéd ki nem csalta tőle a házat is. Jocó munkanélküli lett és egyre lejjebb csúszott, már tartásdíjat se tudott fizetni. Mindenki rosszul járt.

Józsi bá ugyanis elfelejtette részletezni, mely esetekben nem harap a pina. Szegény Jocó erre jól rábaszott, jól leharapta neki. De ebben nemcsak a pina volt a ludas, hanem Jocó is!

***

Már számtalanszor jártam én is hasonlóképpen. Szerencsére nem járt ekkora drámával, nem maradtak utánunk sérült kisgyerekek. De néhány pina jól leharapta az enyémet is. A helyzetet annyira begyakoroltam, hogy képes vagyok minden harapás után visszanöveszteni a leharapott részeket.  - De gyík vagyok! :-))

Van, aki a "pinaharapást szőrével" megoldásra esküszik, de ennek hatékonyságában én már nem vagyok olyan biztos. Cseberből vederbe ugyebár. :-) Inkább meg kell erősödni és meg kell szelidíteni azt a pinát! Szeretni kell, akármilyen is. Ám mindig ébernek kell lenni, sose tudhatod, mikor támad. Sokszor ő se tudja, csak ráviszi az ösztön. Sok pina nagyon vadóc - ezek úgy harapnak, hogy közben még élvezed is. A szende kis puncikák meg elaltatják az éberséged és mire feleszmélsz, már nem maradt belőled semmi. :-)

A másik oldalon se rózsásabb a helyzet:

Ez a kiharapás a pinának se jó, őt is fölemészti. Amit kiharap, azzal nem tud sokat kezdeni, mert az a férfinak a férfi része: férfi princípium úgymond. :-) És azért harap, mert a nő fél a vadásztól és irigyli tőle a puskáját. A nő azzal harap, amit a legnagyobb becsben tart. Azt hiszi, hogy a vadászt csak ez az egy rész érdekli belőle. Na, hát akkor puff neki, tessék, megkapod bazmeg - és harap.

Meg tudom érteni ezt a szorongást, bizony nem lennék a pina helyében. Folyton meg kell harcolnia az olyan zavart egysejtűekkel, akik csak a húst akarják felzabálni, de félnek kockáztatni, bátorságot meríteni, kalandokra kelni, vállalni a fájdalmakat is.

Vannak olyan többsejtűek, akik vállalják ezeket, akiknek a nő felfedezésre váró, veszélyekkel és izgalmakkal teli buja vadon. Ha bejárjuk és megismerjük ezt a vadont, akkor az lassan körbeölel és befogad minket.

Kedves Makktársak!

Szeressétek hát a pinát! Simogassátok, szeretgessétek és mindig éreztessétek vele, hogy társai vagytok, hogy teljes egészében kell és nem részleteiben. Legyetek óvatosak és éberek, gyógyítsátok be a sebeiteket...

mert a pina nem esz meg, csak megkóstol! :-)